Dependens személyiségzavar, amikor nem működik egyedül az életed
A világhoz való viszonyulásunk önértékelésünk függvénye. A dependens személyiségzavar jellemzője, hogy az egyén nem értékeli annyira magát, hogy felvállalja az érzéseit, a gondolatait, a döntéseit sokszor nem csak mások, de saját maga előtt sem. Olyan komoly szorongással, és önértékelési zavarral áll szemben, ami blokkolja az élet számos területét. A betegséget először 1980-ban írták le, de a passzív-agresszióhoz kapcsolódóan korábban is ismertek voltak a személyiségzavarral járó tünetek.
Még belegondolni is hátborzongató, hogy úgy éljük az életünket, hogy semmiért nem merünk kiállni, nem merjük felvállalni a gondolatainkat, a cselekedeteinket, a döntéseinket, és mindez nem egy szándékos kerülő mechanizmus, hanem egy mélyről jövő szorongás. A dependens személyiségzavarral küzdők az életük minden percében úgy érzik, hogy egyedül nem tudnak létezni. Valaki mindig kell, aki fogja a kezüket, aki rábólint minden tettükre.
Honnan eredhet a betegség?
Kép: canva.com
A dependens személyiségzavar kíméletlen tünetei főként kora felnőttkorban jelentkeznek, így a családtól, a szülőktől való elszakadáshoz köthető leginkább. Illetve feltevések szerint a következetlen szülői reagálásokból, a gyermek fölötti túlzott kontrollból és a fiatalkori önállóság kritizálásából fakadhat. Érdekesség, hogy a betegséget gyakrabban állapítják meg nőknél, mint férfiaknál.
Milyen jelei vannak a dependens személyiségzavarnak?
Kép: canva.com
A betegséggel küzdők extrém módon alárendelik magukat másoknak, nem képesek egyedül döntéseket hozni, legyen szó egészen apró, vagy éppen nagyobb dilemmáról. Éppúgy problémát okozhat a megfelelő ruha kiválasztása, mint az életét komolyan befolyásoló döntések. Fontos, hogy mindig legyen mellette valaki, aki segít a döntésekben, különben elveszve érzi magát, ami depresszióhoz is vezethet.
További jelek lehetnek…
- túlzott igény arra, hogy gondját viseljék,
- el sem tudja képzelni, hogy önállóan bármire is képes lehet,
- folyamatos visszaigazolást vár másoktól, különben elveszettnek érzi magát a világban,
- retteg attól, hogy elhagyják, úgynevezett szeparációs szorongásban szenved,
- ha mégis elveszít egy közelebbi hozzátartozóját, akkor rögtön pótolni akarja őt,
- nehezen lép fel másokkal szemben, nem képes a saját véleményét kifejezni, ha az nem egyezik a vele szembeállóéval,
- irreálisan fél az egyedülléttől.
Az ilyen személyek esetében állandóan jelen van az inkompetencia és a reménytelenség érzése, negatív életszemlélettel élik a mindennapjaikat, és nem fogadják el, hogy egyedül bármi is sikerülhet nekik. Hajlamosak a felelősség elhárítására, és mások kívánságainak passzív elfogadására.
Lehet egészséges kapcsolata egy dependens személyiségzavarban szenvedőnek?
Kép: canva.com
Akár párkapcsolatról, akár baráti viszonyról beszélünk nagyon nehéz helyzetben van mind a beteg, mind a mellette álló, mivel az állandó megerősítés igénye miatt képtelenség, hogy egyenrangú félként álljanak a kapcsolatban. A dependens személyiségzavar állandóan arra készteti az embert, hogy a másik egyén alá rendelje magát, a másik félnek pedig nagyon megterelő lehet a folytonos támogatás. Az emberi kapcsolatokat bármilyen szintűek is megnehezíti, ha folyton döntéseket kell a másik helyett hozni, ha csak arról szól a kapcsolat, hogy a másik kielégítő támogatást adjon.
Sajnos az sem kizárt, hogy nem csak jó szándékú emberek veszik körül a beteget és valaki visszaél a helyzettel. Az állandó függőség igénye olyan szintű alárendeltséghez vezethet, hogy bármire képes az ember, amit a másik elvár csak, hogy ne veszítse el. Netán olyan dolgokat tesz meg a félelem árnyékában, amiket egyébként nem szeretne, nehogy elhagyja a „támogatója”. Kellemetlen helyzetekbe kerülhet a beteg és súlyos következményei lehetnek, így, ha tapasztalod magadon vagy a környezetedben bárkin a leírt tüneteket, javasolt pszichológushoz fordulni. Terápiával komoly javulás érhető el, kialakítható egy sokkal egészségesebb hozzáállás a betegben, egy minőségibb élet reményében. A kognitív viselkedésterápia képes megtanítani a beteget arra, hogy hatékonyan és bátran cselekedjen.
Írta: Tolvaj Vica