Lelki túlérzékenység okai és kezelése: elfogadás és szeretet!
„Jaj, ne legyél már ennyire érzékeny!”
„Ne vegyél már mindent ennyire a szívedre!”
„Az a te bajod, hogy mindent túl komolyan veszel!”
Szoktál ilyen és ehhez hasonló mondatokat hallani a környezetedből, amiben bírálják, hogy nem bírod a „kiképzést”? Hogy például túlságosan mellre szívod, ha sértegetnek, vagy ha semmibe vesznek téged nagyon is érintő kérdésekben?
Képek forrása: pixabay.com, canva.com
Lelki túlérzékenység okai: alkat és/vagy egészségtelenül negatív hozzáállás?
Engem szinte egész életemben bombáztak ilyenekkel a rokonságban. És természetesen még én éreztem magamat rosszul, hogy velem van valami baj, nem vagyok elég strapabíró az Élet megpróbáltatásaiban. De a túlérzékenység okai megmaradtak bennem, a jelenség nem múlt el attól, hogy próbáltam mindenhez jó képet vágni, megfelelni az elvárásoknak. Attól sem múlt el, hogy depresszióba vonultam és bezárkóztam, nehogy hozzám férjenek. Ekkor, jó szokásomhoz híven, mögé néztem az érzékenységnek.
Számomra az derült ki, hogy akár jó okunk is lehet rá, ha ártó szándékot sejtünk egyes emberi megnyilvánulások mögött, és érzékenyen reagálunk rájuk.
Hogy miért?
Mert ha például a neveltetésed az ellened irányuló (akár tudattalan) lehúzó, elnyomó, negatív, stresszgeneráló emberi játszmákról >>> szólt, hogy „hozzáedződj az élet kellemetlenségeihez” (és nem arról, hogyan kezeld, és hogyan fordítsd a javadra ezeket a kellemetlenségeket, és hogy az Életben nem csak kellemetlenségek léteznek, hanem szépségek is), akkor az idegrendszeredben nem (ős)biztonságérzetet, hanem feloldatlan traumákat, mikro-elektromágneses blokkokat, sebeket hordozol. Ezek hasonlóan viselkednek, mint a testi sebek. Még akkor is fájnak, ha a szél meglegyinti őket, akkor pedig pláne elviselhetetlenek, ha valaki beléjük üt – hasonlóan a régi helyzethez. És teljesen természetes lehet, hogy túlérzékenyen reagálsz egyes helyzetekre.
Lelki túlérzékenység okai: korai bántalmazás is lehet
Például, ha sokszor hívtak „semmirekellő lustának”, akkor erre a minősítésre később is ingerlékenyen reagálhatsz. Bár valószínűleg annyira beégett már az idegrendszeredbe, hogy saját magadról is ezt gondolod, magadévá tetted ezt az állítást. Függetlenül a tényektől, minden körülménytől, hogy egyébként milyen szorgalmasan dolgozol minden nap.
A sebek addig fájnak, amíg be nem forrasztjuk őket.
Hogyan lehet őket beforrasztani?
Nagyon egyszerű, de mégis elég nehéz kivitelezni. De önmagunk iránti elfogadással, szeretettel, türelemmel és gyakorlással menni fog, mennie kell.
Így szűnhetnek meg a lelki túlérzékenység okai
Célszerű hozzászokni ahhoz, hogy bárki bármit mond, nem kell állni a pofonokat. Még akkor sem, ha a fejünkben a mumus azt suttogja, hogy rájuk szolgáltunk. Ez nem méltó egy emberhez sem, még akkor sem, ha létezik egy olyan mondás, hogy „Fordítsd oda a másik orcádat is”. Hát ne fordítsd oda! Inkább védekezz. Találj ki valamit! Jogodban áll. Ne várd el a másik embertől, hogy ne próbáljon meg bántani, hanem vedd elejét a sérülésednek.
A védekezés módja a lényegesebb kérdés. Olykor elkerülhetetlen, hogy erőszakra erőszakkal válaszoljunk, mert olyan mértékű, hogy máshogy nem lehet megfékezni. Viszont az esetek többségében elég, ha szelíden és határozottan kiállunk magunkért, és megfelelően kommunikáljuk a jogos és egészséges érdekeinket, a feladatra fókuszálva.